Német mesék

PIROSKA

gyszer volt egy kicsi, szőke lány, akit Piroskának hívtak, mert édesanyja egy piros sapkácskát varrt  neki, amit mindig hordott. Egy nap így szólt Piroskához édesanyja:“ A nagymama betegen fekszik az ágyban. Menj, és vigyél neki a kosárkádba süteményt, amitől jobban lesz! Figyelj az úton, és ne szaladj be az erdőbe, maradj mindig az úton, ne nézz se jobbra se balra, azért hogy az erdőben ne történjen veled semmi, és a nagymamának ne kelljen sokat várnia.”

Piroska búcsúzóul megcsókolta édesanyját, és azt mondta: „ Ne aggódj! Én mindig az úton megyek majd, és sietek, ahogy mondtad. Azután szökdécselt egyre beljebb a sötét erdőbe. Miután néhány percet ment, hirtelen egy tarka pillangót pillantott meg, ami a levegőben repkedett. Piroska letette a kosárkáját, és szaladt az erdőbe utána. Egy tisztáson sokféle színes virágot talált, és úgy gondolta, hogy a nagymama biztos örülne, ha egy színes csokrot vinne neki. Elkezdte hát egyiket a másik után szedni. Mindig egyre szebbeket  pillantott meg, és szaladt egyiktől a másikig, és  egyre beljebb jutott az erdőbe. Hirtelen körülnézett.  Hol az út? Hol a kosárka? Sietve rohant vissza az útra. Gyorsan ment tovább Piroska, hogy ne várassa a nagymamát, amikor hirtelen egy farkas állta útját. „Jó reggelt, szép gyermek!- mondta. „Hova ilyen korán?” „ Megyek a nagymamához, és viszek neki süteményt, mert beteg.” válaszolta Piroska gyanútlanul, mert nem sejtette, milyen veszélyes állattal beszélget. „Ej, hol lakik a nagymamád?” kérdezte a farkas mézes- mázas hangon. „Ennek az útnak a végén, egy kis kunyhóban”, felelte Piroska. A farkas felhorkantott és olyan barátságosan kérdezte, ahogy csak tudta: „ Teljesen egyedül lakik?” „ Igen, ő már vár engem, mert ő senkinek sem nyit különben ajtót, akit nem ismer.” Sietve elbúcsúzott a farkas, és elrohant. Azt gondolta magában: „Először megeszem a beteg nagymamát, és utána  megvárom ezt a gyenge gyermeket, akit vacsorára fogyasztok el.”  Összefutott a nyál a szájába. Végre megérkezett a nagymama házához. Kopogott az ajtón. „Ki az?”, kiáltott a nagymama az ágyából. És a farkas elváltoztatott hangon válaszolt:” Én vagyok, Piroska. Hozok neked süteményt, hogy meggyógyulj.” Ahogy a gyanútlan nagymama kinyitotta az ajtót, a farkas rárontott, és szőrőstül-bőrőstül megette. Amikor ezt megcselekedte, bement a hálószobába, felvette a nagymama hálóingét, és befeküdt az ágyába, hogy várja Piroskát. Egy kis idő múlva, kopogtatnak az ajtón: „Nagymama, bejöhetek? Én vagyok az, Piroska!” Elváltoztatott, remegős hangon válaszolt a farkas: „Told el a reteszt, és gyere be. Olyan gyenge vagyok, hogy nem tudok felkelni.”  Piroska belépett a kunyhóba, és csodálkozva nézett a nagymamára.

„Ej, nagymama, milyen nagy a füled?”- kérdezte a lányka csodálkozva.

„Hogy jobban halljalak!”- válaszolta a farkas.

„Ej, nagymama, milyen nagy a szemed?”- suttogta rémülten Piroska.

„Hogy jobban lássalak”, felelte a farkas

„Ej, nagymama, milyen nagyok a kezeid?”

„Hogy jobban megfoghassalak!”

„Ej, nagymama, milyen nagy a szád?, kiáltott Piroska rémülten

„Hogy, jobban bekaphassalak!”, kiáltott a farkas, és kiugrott az ágyból, majd felfalta Piroskát.

Majd visszafeküdt az ágyba, és olyan horkolásba kezdett, hogy a vadász,aki éppen arra járt csodálkozva megállt. „Hogy lehetséges, hogy ez az öregasszony ilyen nagy lármát csap?, kérdezte magában, „ megnézem, nincs-e szüksége valamire. Az ajtóhoz ment, ami tárva-nyitva állt, és ott találta a farkast tele hassal az ágyban, akit épp keresett.

„Végre! Ezúttal nem menekülsz!” De gyanította, hogy a nagymama a hasában van, ezért fogott egy nagy kést, és felvágta az állat hasát. Milyen nagyon elcsodálkozott, amikor Piroska  és a nagymama épen és egészségesen kimászott a farkas hasából. Gyorsan hozott Piroska  téglákat, amiket a farkas hasába helyeztek, mielőtt a vadász visszavarrta azt. Mind a hárman elbújtak egy fatörzs mögé, és amikor a farkas felébredt, olthatatlan szomjúságot érzett, ezért kiugrott az ágyból, és kiszaladt. De minden mozdulatára a téglák egymáshoz koccantak a hasába, úgy hogy így kiáltott: „ Mi dübörög és zúg a hasamban, gondolom Piroska és a nagymama, de egyre hangosabbak voltak a téglák. A szökőkútnál áthajolt a korláton, azért hogy igyon, de a kövek olyan nehezek voltak, hogy a farkast lehúzták, és fejest ugrott a kútba és megfulladt. Ujjongott Piroska és a ngaymama. A vadász így szólt Piroskához: „Siess gyorsan haza, hogy édesanyád ne aggódjon! Nem kell többet félned, nem leselkedik rád veszély az erdőben, mert a farkas már halott.” Piroska boldogan kelt útra. Milyen nagyon örült anyukája, mikor hazaért. És miután meghallgatta a lány történetét, sütött neki süteményt, ami nagyon finom volt. És ha meg nem haltak, ma is élnek.

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat